Őrségi Riportok

Köszöntöm az olvasókat, engedjenek meg egy gyors bemutatkozást. A koromról annyit, hogy több mint negyven évvel születtem az ezredforduló előtt és majdnem hajszálra pontosan ugyanannyit éltem a rendszerváltás előtt, mint utána. Pedagógus szüleimmel 1963-ban költöztünk Bajánsenyére, tehát nem vagyok tősgyökeres őrségi, ám úgy gondolom, hogy az itt eltöltött közel, hat évtized alatt őrségivé sikerült válnom. Általános iskolába Bajánsenyére, középiskolába Kőszegre jártam. Minkét helyen olyan tanárok tanítottak, akiknek példáján, no meg családi indíttatásból pedagógusnak készültem, ám kellő szorgalom hiányában nem lettem az. Voltam képesítés nélküli napközis nevelő, művelődési ház vezető – közben Nagykanizsán húsz hónapig sorkatona - gyári munkás míg végül egyenruhás lettem. Közel 30 évet szolgáltam vámosként, egészen az uniós csatlakozásig, amikor megszűnt a munkahelyem. Mivel 25 évnél több szolgálati viszonnyal rendelkeztem, megkínáltak a korkedvezményes nyugdíj lehetőségével. Éltem a lehetőséggel. Egy rendezvénynek köszönhető, hogy írásra adtam a fejem. 2003 szilveszterén egy kb. száz tagú baráti társaság nosztalgia szilveszteri bulin vett részt, amelyre meghívást kapott a Rábavidék hetilap főszerkesztője is. Eljönni nem tudott, ám kért bennünket, hogy az újságot tudósítsuk az eseményről. Végül ezt én tettem meg, így 2004. február 6-án megjelent első „sajtótermékem”. Nem sokkal később egy szerkesztőségi vacsorán összeismerkedtem az újság többi tudósítójával is, akik közt bizony már profi újságírók is voltak. A Rábavidékről annyit érdemes tudni, hogy kéthetente jelenik meg, négy város - Szentgotthárd, Őriszentpéter, Körmend és Vasvár - valamint azok vonzáskörzetébe tartozó települések ügyes-bajos dolgairól lehet benn olvasni. Egy-egy szám tízezres példányszámú, iskolások terjesztik, de a postán is elő lehet fizetni rá, és üzletekben is kapható. Azon a bizonyos szerkesztőségi vacsorán Vilics Tamás főszerkesztő felkért, hogy legyek az őrségi régió tudósítója, mivel akkor ennek a területnek nem volt felelőse. Mivel időm, mint a tenger rábólintottam egy olyan dologra, amiről még sejtésem sem volt, hogy mivel jár. Azóta eltelt 17 év és én először vért izzadva, később már egyre több gyakorlatra szert téve írtam az Őrség eseményeiről. Több mint 3500 kisebb-nagyobb terjedelmű írásom jelent meg az óta a Rábavidékben. 2005-ben csatlakoztam a Sülyi Péter által megálmodott őrségi közösségi rádióhoz és annak munkatársa voltam egészen a 2011-es megszűnéséig. A Teleházban - ahol a Triangulum rádió is működött – újságot is írtunk. Hétrétújság címet viselte ez a regionális lap.  Közel két évig párhuzamosan a megyei lapot is szolgáltam. Őriszentpéter polgármesterének és önkormányzatának felkérésére 2012-től szerkesztettem az Őri Híreket egészen a 2020-íg, amikor a koronavírus járvány miatt annak szüneteltetéséről döntöttünk. Véletlenszerű, hogy az uniós csatlakozásunk és az én tudósítói tevékenységem kezdete egy időre esett. Így azonban, ha nem is teljes egészében, de képet tudtam adni az Őrség uniós csatlakozást követő fejlődéséről, az itt élő emberek hétköznapjairól, örömeikről, gondjaikról. 

Mostanában foglalkoztat az a gondolat, hogy a legérdekesebb írásaimat ki kellene adni könyv formájában. Ez  azonban egy másik történet, addig fogadják/fogadjátok szeretettel a blogomat.

                                                                                                                               Kálmán György