Várják a szezont Őrségben

A pünkösdi hosszú hétvégére megint ki lehetett volna tenni a „Megtelt” táblát az Őrségben. Természetesen ehhez szükség volt a járványügyi szigorítások enyhítésére, ám a régiót elötte is sokan keresték fel. Vendéglátóhelyek parkolóiban számtalan személyautó, a vendéglők, éttermek teraszán – és most már a belső helységekben is – a rengeteg vendég, a szállásadók udvarában a sok idegen, mind-mind a turistaszezon beindulásának csalhatatlan jelei. Csupán az időjárás nem kedvezett, ám úgy tűnik ez most a legkevésbé zavarta az ideérkezőket. Érthető dolog, hosszú volt a bezártság a pandémia alatt. A fentiek tükrében bizakodva várhatják a nyári turista szezont az Őrségben. Mivel a dolog aktuális, ezzel kapcsolódó írásokat kerestem. Kezdetben mindjárt egy régebbi riport egy olyan személlyel, akit a legautentikusabbnak tartok e témában.

Az őrségi turizmus látványosan fejlődött

Rábavidék - 2013. július 12. 13. szám

Az Őrségi Vásár ma már csak egy – igaz a legnagyobb – azon rendezvények sorában, amelyek nyáron az Őrségbe vonzzák a turistákat. Főleg júliusban, de augusztusban is számtalan program színesíti a palettát, közülük nem egy esemény már országos hírnévnek örvend. Pontosan ezt a célt tűzték ki annak idején az Őrségi Vásár alapítói, az Őrségi Baráti Kör tagjai. Ők az 1980-as évek elején megfogalmazták azt, hogy a térség turizmusának fellendítéséhez nem elég az olcsó szálláshely, az érintetlen környezet, a meglévő népi műemlékek, vagy a pihenésre alkalmas csend és nyugalom, hanem programot is kell biztosítani az idelátogatóknak. Mára ez megvalósult! Az őrségi turizmus hőskoráról beszélgettünk Rimán Lászlónéval, Őriszentpéter alpolgármesterével, aki az elmúlt évtizedekben hivatásszerűen foglakozott ezzel, és aki ott volt a kezdetekkor.

– Mióta is beszélhetünk turizmusról az Őrségben?

– A hetvenes évek közepétől, a nyolcvanas évek elejétől irányult rá a figyelem a térségre a turizmus szempontjából. Korábban nagyon nem is lehetett, hiszen a terület a határsávba tartozott, oda bejutni pedig nem volt egyszerű feladat. Mondhatnánk úgy is, hogy el voltunk zárva a külvilágtól. Még a rokoni látogatásokat is hosszas engedélyezési eljárások előzték meg. Miután a határsáv rendszerét megszüntették, egyre többen keresték fel az Őrséget. A megyei idegenforgalmi hivatalban helyi képviselők útján és segítségével szervezték a turistákat, intézték a szállásfoglalásokat. Abban az időben még keresni kellett a szobakiadókat, meg kellett szervezni a fizetővendéglátást. Az embereknek biztos munkahelyük volt, a fizető vendégszobák csak pluszjövedelmet biztosítottak. Akkoriban még nem voltak összkomfortos önálló fürdőszobás apartmanok, panziók, a vendég együtt lakott a háziakkal. A vendéggel törődni kellett! Ennek a törődésnek aztán meglett az eredménye. Az idelátogatók vitték az itteni vendégfogadók jó hírét, ismerőseiknek, barátaiknak ajánlották az Őrséget. Ne felejtsük el, sem internet, sem mobiltelefon nem volt még, vezetékes telefon is csak néhány házban. Mégis működött a dolog, jöttek a vendégek.

– Milyen változásokat hozott az úgynevezett szervezett turizmus?

– Én 1987. szeptember 1-jén kezdtem el dolgozni a Vas Megyei Idegenforgalmi Hivatal őriszentpéteri kirendeltségén, mint irodavezető. Erre az időre a megye minden városában, valamint a turizmus szempontjából frekventáltabb helyeken – mint Borgáta, Bozsok, Hegyhátszentjakab és Őriszentpéter – működtetett a hivatal irodát, kempinget vagy szálláshelyeket. Központi irányítással, közös marketinggel, a nyári időszakra lekötött kontingensekkel dolgoztunk. Széleskörű partnerkapcsolatot ápoltunk más, nagy hazai idegenforgalmi irodákkal. Őriszentpéteren két irodánk is volt. Egy a település központjában, az úgynevezett „sárga házban”, a másik az Őrségi Fogadóban. Igényesen kialakított helyiségekben fogadtuk a vendégeket. Itt az információk mellett képeslapokhoz, újságokhoz, apróbb ajándéktárgyakhoz is jutott a turista. Sajnos a többszörösére emelt bérleti díj miatt a központban lévő irodát felmondta a Savaria Tourist, amely időközben a megyei idegenforgalmi hivatal jogutódja lett. Ettől kezdve csak az Őrségi Fogadóban működött információs iroda. A kirendeltségek a szálláshelyek koordinálásában is nagy szerepet játszottak. Nemcsak őriszentpéteriekkel dolgoztunk együtt, hanem több őrségi település szállásadóinak is segítettünk. Tettük ezt mindkét fél megelégedésére. A Savaria Touristnak ekkor Szalafőn több önálló vendégháza volt, amelyek májustól szeptemberig szinte teltházzal működtek. Akkoriban a hivatal saját szálláshelyeit is beszámítva napi 200 fő körüli volt az ágyas férőhely kapacitásunk. Az Őrségi Fogadó és a kemping is hozzánk tartozott. Itt már nagyobb csoportok fogadására is nyílt itt lehetőség, főleg az után, hogy a faházikók is elkészültek. A kemping a régi kavicsbányából lett kialakítva. Most már fás, ligetes a környezete, a hőskorban egy meleg katlan volt. Mégis mindig voltak vendégek. Ezt az időszakot joggal lehet nevezni az őrségi turizmus aranykorának. A viszonyoknak és a követelményeknek megfelelően jól működött a szervezett turizmus.

– A rendszerváltozás után változott-e a helyzet?

– A magas irányítási költségek miatt a kirendeltségvezetők megpályázhatták az egységeik üzemeltetését. Én elsőként éltem a lehetőséggel, 1990 júniusától belföldi utazásszervezőként, egyéni vállalkozói igazolvánnyal folytattam a tevékenységemet. Bérlőként üzemeltettem a fogadót és a kempinget. A Savaria Touristnál szerzett tapasztalatom sokat segített az önálló munkában. Volt kollégáim, főnökeim segítségére a mai napig számíthatok. 1989-től egészen 2003-ig, egy évet leszámítva, az Utazás Kiállításon a Savaria Tourist standján az Őrséget képviselhettem. Ez egy nagy segítség és lehetőség volt, mivel a kiállításon a nyári szálláskapacitás nagy részét le lehetett kötni. Továbbra is együtt dolgoztam a fizetővendéglátókkal, szerződéseket kötöttünk a szálláshelyeik forgalmazására. Az ezredforduló előtti időszakban egyre nagyobb teret hódított a falusi turizmus. Mindenki saját sorsának lett a kovácsa. Gomba módra megszaporodtak a vendégházak, fogadók, panziók. Ezek minden igényt kielégítő szállások. Szükség is van rájuk, hiszen a vendégek is változtak. Minimum külön bejáratú apartmanban, vagy vendégházban kívánnak megszállni. Van olyan, akit még az is zavar, ha túl közel vannak a „háziak”. A munkahelyek hiánya miatt mára megélhetési forrássá vált a falusi turizmus. Egy versenyhelyzet állt elő, amely nem biztos, hogy egészséges irányba viszi az ügyet. Eleinte jól működött a régi szemlélet, a szállásadók segítették egymást. Közös volt a cél, a vendég maradjon helyben. Ezt az utat kellene követni, Őriszentpéteren már tettünk lépéseket ennek érdekében.

– A 2003-as évben Ön is váltott, miért?

– Változás történt ekkor az irányító hivatal élén. Változott a koncepció, változott az üzleti stratégia. A munkámra továbbra is számítottak, ám férjemmel úgy döntöttünk, hogy váltunk, a saját lábunkra állunk és bérlőből önállóvá válunk. Ettől az esztendőtől kezdve saját szálláshelyet üzemeltetünk Őriszentpéteren Tókert Vendégház néven. Szerettem a régi helyemet, ám az elmúlt évek bebizonyították, érdemes volt váltani. A turizmusban eltöltött hosszú idő minden tapasztalatát igyekeztem és igyekszem most is hasznosítani a munkám során. Ezt érzik vendégeim is, akik között sokan vannak visszajárók. Szeretünk ezzel foglalkozni, a szép környezet, a csend és nyugalom adva van, ha ehhez még hozzátesszük a vendégszeretetünket, az eredmény nem maradhat el

Egykori Őrségi Fogadó helyén most az Őrségi nemzeti Park Látogatóközpontja áll. Az elől álló épület volt a fogadó, a belső épület a kemping helyére épült.

Tókert Vendégház I.

Tókert Vendégház II.

Tókert Vendégház III.