Kis hegy - ünnepség – hegytörténet

György Kálmán
Jun 3, 2021
5 min read

Már esett szó a bajánsenyeiek kedvenc közösségi helyéről a Kis hegyről. Most ugyanarról olvashatnak, csak konkrétabban, már az átadó ünnepségről. Mellékeltem egy kis hegytörténelmet is. Nekem a hegy örökzöld téma, talán azért is mert a családomnak is van ott szőlője és pincéje. Szuper hely, csend nyugalom, csodálatos természeti környezet, erdei vadak, szőlő, gyümölcs, miegymás. Ide mindig jó felmenni, de ezt azok úgyis tudják, akik már töltöttek itt valamennyi időt. A pandémiás időszak sajnos majdnem két évet elvett tőlünk, de remélem visszatérnek a hegyi programok és a pincék hűvösében jókat beszélgetünk, kártyázunk és főzőcskézünk. Természetesen mellette a szőlő sem marad gazda nélkül.

Műemlék pince - műemlék prés fogad a hegy bejáratánál

Projektavató ünnepség a Kis-hegyen

Rábavidék - 2017. június 9. 11. szám

Aki régóta nem járt Bajánsenyén a Kis-hegyen, az rá sem ismer most arra. Egy sikeres zártkert megújítási program keretein belül megújult a szőlőhegy, letisztították a beerdősült területet, gyümölcsfákat ültettek, utat építettek. Az elvégzett munkákról Györke Gyula polgármester tájékoztatta a vendégeket, akik a projektavató ünnepségre érkeztek. Még tavaly nyáron Papp Szabolcs hegybíró hívta fel a figyelmet arra az agrárminisztériumi pályázatra, amely keretében a zártkertek, a szőlőhegyek revitalizációjára lehetett támogatási kérelmet benyújtani. A hegyi gazdák és az önkormányzat szándéka találkozott, benyújtották a pályázatot a Kis-hegy megújítására. Az esélyek növelése érdekében ezt konzorciumban tették a kercaszomoriakkal, végül 9,5 millió forintot nyertek. A jogi útvesztők tengerében aztán kiderült, hogy Kercaszomor önkormányzata a tervezett fejlesztést nem tudja megvalósítani, mert a tulajdonszerzés és a fejlesztési költségek elszámolása Bajánsenye községnek ítélt támogatási összegből nem finanszírozható. Egyedül maradtak a senyeiek, és a pénz 8,3 millióra csökkent. Tavaly októberben kezdődtek a munkák mindjárt a legnagyobb feladattal, az erdő által elfoglalt hegyi területek megtisztításával. A munkákat végző szlovén vállalkozó a faanyagért cserébe elvégezte ezt a nem egyszerű feladatot, így jelentős összeget takarított meg az önkormányzat. December elejére eltávolították a tuskókat és az egyéb területrendezési munkákkal is végeztek. A téli hónapok az „elméleti” felkészüléssel teltek, amikor Kovács Gyula erdész, az őshonos gyümölcsfák megmentésének zászlóvivője előadást tartott a hegyi gazdáknak a témakörben. Az idén februárban a területek megvásárlására, az adás-vételi szerződések megkötésére és a kifizetésekre került sor. Nem volt egy egyszerű feladat felkutatni a rég elhagyott szőlők tulajdonosait. A polgármester azzal folytatta, hogy az április hónap a faültetésé volt. Két ütemben összesen 250 gyümölcsfaoltványt ültettek el. Ezek közül 54 a kialakított Tündérkertbe került, ahol a bajánsenyei gyerekek nevére ültették azokat a szüleik és nagyszüleik. Az összefogás egyik szép példájának nevezte ezt az eseményt a település elöljárója, hiszen ezen a napon szinte itt volt a község apraja-nagyja. A közösségi összefogás azonban nemcsak itt, hanem az egész projekt során tapasztalható volt. Van olyan terület, ahol őshonos szőlő termett a megvásárolt területen, azt meghagyták, madárodukat helyeztek el, amit az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságától kaptak. Az erdőtől visszahódított területen lévő gyümölcsösöket bekerítették, és felújítottak egy 1800-as évek közepén épült boronafalu pincét is, amelyet aztán berendeztek korabeli szőlőművelési eszközökkel. Felújították a hegyre vezető és a hegyi utakat, így most körbe lehet járni a szőlők között. A közmunka program keretei belül kiülőt építettek, mivel itt vezet el az országos Kéktúra Útvonal. A polgármester az aszályos időszak és a facsemeték öntözésének nehézségei miatt megemlítette, hogy a gazdák saját erőből megpróbálták helyreállítani a nem is olyan régen még friss iható vizet adó forrást. Sajnos kétszer is sikertelenül ásták meg azt volt, egyelőre nincs víz. A forrás helyet nyitva hagyták, bíznak a természet gyógyító erejében. A munkákat a határidőre elvégezték, a pályázat elszámolása megtörtént. Sokan és sokat dolgoztak a projekt megvalósításán – mondta a polgármester, és a projektismertetője végén mindenkinek megköszönte a segítséget. A XXI. századi megoldás a szőlőhegyek és zártkertek megmentésére a most megvalósult revitalizációs program, amelyben a bajánsenyeieken kívül mintegy ötven önkormányzat vett részt – mondta V. Németh Zsolt környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikunokért felelős államtitkár a Kis-hegyen. A zártkertek a másodgazdálkodás helyszínei voltak, és kell, hogy legyenek a jövőben. Fontos, hogy a vidék birtokában maradjanak, ezért az egyik cél, hogy megújuljanak. A másik pedig a hazai őshonos gyümölcsfajták, tájfajták megőrzése és életben tartása – mondta az államtitkár, majd arról beszélt, hogy kétféle tendencia figyelhető meg. Sajnos egyre többen, főleg idősek fejezik be a szőlők művelését, ezért is kel beavatkozni a folyamatba. Örömteli viszont, hogy növekszik azoknak a fiataloknak a száma, akik fantáziát látnak ebben, őket segíteni kell. A zártkerti program folytatódik, mintegy háromszáz milliós forintos pályázati forrás áll nyitva a bajánsenyeihez hasonló közösségek előtt. Az ünnepség további részében az államtitkár a polgármester és a hegybíró társaságban elültetett egy vadkörtefát a gyümölcsöskertben, majd a gazdák kíséretében hegy-gyepű bejárást tartott.

Légi felvétel a Kis hegyről

Az erdőtől visszahódított terület

Tündérkert

Tündérkert avató

Megérkeztünk

Nehogy eltévedjünk

Pincénk a kordonok takarásában

Egy másik pince közel a cseresznye fához

Kis hegy múltja jelene jövője

Rábavidék - 2017. június 23. 12. szám

Az agrárminisztérium által meghirdetett zártkert megújítási program eredményeként megújult Bajánsenyén a Kis hegy. A nemrégiben tartott avató ünnepségen Papp Szabolcs hegybíró mutatta be a szőlőhegyet. A kisparaszti eredetű szőlőhegy szőlőterületeinek a múltja egészen az antik időkig nyúlik vissza. Bár termelt borai nem emelik a minőségi borvidékek közé, megannyi megbecsülendő, a természettel és tájjal harmonikus gazdálkodási, kultúrtörténeti és társadalmi, ökológiai értéket hordoz. A XIX. század első fele a jobbágy-paraszti szőlőkultúra addigi fellendülésének, kiteljesedésének az ideje. Nemesnépi Zakál György 1818-ban az „Eőrséghnek Leírás” című kéziratos művében már említést tesz a Kis hegyről és az ott folytatott szőlőtermesztésről. E szerint a Kis-hegy korának legjobb őrségi bortermelő helyének számított. - „ A’ Bor sem utolsó termés Eörséghben…minden helységnek vannak különös Szöllö ültetései közel a ’Helységekhez a’ magasabb Helyeken, és ha idejében szüretölne a’nyalánk Ember, meg lehetős Borokat sajtolhatna.” a Kis-hegy „a’ mely esik a’Senyehazi, Davidhazi és Kercai Határokba és igen jó bort terem.” – írta Nemesnépi Zakál György. Bajánsenye és Kercaszomor között elhelyezkedő dombvonulat része a Kis – hegy. A hegyen elsősorban a dávidházi, senyeházi családoknak volt és van szőlő területe. A szőlőparcellák nagyságára vonatkozóan a szőlősgazdák egymás között használatos mértékegysége általánosan a köz volt 1828-ban feljegyzettek alapján 17 dávidházi (84 és fél köz), 14 senyeházi (68köz) és 4 kercai hegybirtokos(57 és fél köz) művelte a 210 köz szőlőből álló hegyet. A hegyi közösségnek saját választott vezetőik voltak, élükön a hegybíró állt, tanácsát alkották a hegymester és a néhány fős esküdtek, illetve jegyző. A hegymester a szőlőterületeket felügyelte, munkáját segítették az idényszerűen felfogadott hegypásztorok. A szőlőhegyi gazdaközösségek valódi közösségi működéséről tudósít a Hegykönyv, melyet 1828 óta vezetünk. Ebben rögzítették többek közt a hegygyepű gyűlés és járás jegyzőkönyveit, a szőlőpásztor fizetségét, a termés minőségét, betegségeket, és minden a hegy életével kapcsolatos eseményt. A könyvet olvasva nagyon sokszor történelmi krónikaként tekinthetünk a sorokba, érdekes adatra bukkanhatunk, betekintést nyújt az éppen aktuális viszonyokra. Olvashatunk a könyvben a századforduló nagy filoxéra járványáról, amely az ország többi területeihez hasonlóan itt is pusztított, és sajnos a régi őshonos fajták nagy részét elvitte. A Kis-hegyen sajátos helyi szokásként a szőlősgazdák közössége határozta meg a szüret, kötelező időpontját, szüretelni csak ezen a napon lehetet. A szüret reggelén a hegyen Istentiszteletet tartottak, majd a helyi lelkészt a hegybirtokosok az egyikük pincéjénél vendégelték meg, s a feljegyzésekben ezt „pap tartásnak” nevezték. A szüret a hegy, kiemelt jó hangulatú eseménye volt, rokonokkal, ismerősökkel-barátokkal, ami néha bizony néhány napig is eltartott. A préselést és a borral történő egyéb munkálatokat, mindenki már otthon a faluban végezte és végzi ma is, melynek oka részben az, hogy 1950-es éveket követő időszakban az erős határvédelem miatt még a helyi embereknek is engedéllyel lehetett felmenni a hegyre dolgozni. A hegyen napjainkban 30 kisebb nagyobb gazdasági épület, pince található, egy jelenleg épül, s egyiknek állandó lakója van. A szőlőhegy régen is és ma is, a közösségi színteret jelentették. A pincéknél májusfát állítottak, baráti társaságok, szűkebb közösségek tartanak itt névnapot, születésnapot, legénybúcsút, régen még bált is rendeztek. A szőlőhegyen nagy jelentőséggel bír a gyümölcsfa nevelés. Az őrségi ember életében a gyümölcsfának fontos szerepe van, a fák gondozását, a termés felhasználását hagyományok övezik. A termett gyümölcsök a pálinkafőzés alapanyagául is szolgálnak. - Sajnos napjainkban egyre többen hagynak fel a szőlőtermesztéssel, hagyják el területeiket. Ezért is érkezett jókor az agrárminisztériumi támogatás. A megvalósult projekt kapcsán elindult egy pozitív folyamat, amelynek a várható eredménye egy élhető szőlőhegy, egy jól működő hegyi közösség lesz – mondta végezetül Papp Szabolcs hegybíró. (Az óta eltelt időben Jankó Gyula lett a hegybíró - K.Gy.)